CRÉMOLIT – A rehidratálás és az elektrolitpótlás kulcsfontosságú

CRÉMOLIT – A rehidratálás és az elektrolitpótlás kulcsfontosságú

Választás előtt, illetve nevelés során a malacok, a borjak és a kiskérődzők esetében is gyakran előfordulhatnak olyan folyadékvesztéssel járó kórformák, melyek a legtöbb esetben ugyan könnyen kezelhetők, mégis az elhullások relatíve nagy százaléka hozható összefüggésbe velük. Abban az esetben, ha a hasmenéses megbetegedésből következő elhullást meg is tudjuk előzni, a hasmenés okozta vízveszteség még jelentős mértékben visszavetheti az állatokat a fejlődésben, komoly gazdasági károkat okozva ezzel a telepek életében.

A hasmenés során az állatok nagy mennyiségű, testtömegüknek akár 10%-ával megegyező vízmennyiséget is képesek elveszíteni egy nap alatt (Naylor, 1989), a vízveszteséggel pedig jelentős mennyiségű elektrolit is távozik a szervezetükből. Ilyen mértékű vízveszteség nemcsak a kiszáradás veszélyét hordozza, de az elektrolit veszteség miatt számos élettani folyamatot is negatívan befolyásolhat.
A szervezet folyadéktereiben előforduló meghatározó elektrolitok a Na+, K+, Mg2+, Ca2+, a HCO3 és a Cl ionok. Ezeknek az ionoknak mind a koncentrációja, mind pedig az összetétele különbözik a sejteken belüli (intracelluláris), illetve a sejteken kívüli (extracelluláris) vízterek esetében, csak a pozitív- és negatív töltésű részecskék összege azonos.
Míg az intracelluláris víztér és a benne lévő elektrolitok az életfontos biokémiai reakciók színtere, addig az extracelluláris víztér a sejtek közvetlen környezetét képezi és biztosítja a sejtek működéséhez szükséges feltételeket. Éppen ezért a nagy mennyiségű víz- és elektrolit vesztés számos anyagcserezavart vonhat maga után (pl.: metabolikus acidózis, vércukorszint csökkenés, sejtmembrán transzport zavara, enzimaktivitás csökkenés), amelyek a kiváltó októl függetlenül csak rehidratálás és az elektrolitok pótlása, vagyis az elektrolit egyensúly visszaállítása mellett szüntethetők meg.
Éppen ezért a hasmenés okozta dehidratáció mértékére utaló tünetekre (pl.: levertség, beesett szemek, csökkenő bőr rugalmasság, hideg végtagok) különösen érdemes figyelni. Már maga a hasmenés is okozhat 5-6%-os vízveszteséget különösebb klinikai tünet együttes nélkül, míg az egyéb tünetek megjelenésével ez az érték és vele együtt a másodlagos kórokok kialakulásának kockázata is gyorsan növekedhet.

A hasmenéses megbetegedések okát sokszor nehéz megállapítani, fertőző (vírusok, baktériumok, paraziták) és nem fertőző (tartási és takarmányozási körülmények) eredetű kórokok egyaránt szerepet játszhatnak.
A borjak a különböző hasmenéssel járó megbetegedésekre elsősorban életük első 3-4 hetében fogékonyak. Mivel az immunrendszerük ebben az időszakban még nem fejlődött ki megfelelően (1. ábra), különösen nagy figyelmet kell fordítanunk a kiváltó ok megszüntetésére és a tünetek kezelésére. Az 1. ábra jól mutatja, hogy ebben az időszakban mekkora jelentősége van a megfelelő mennyiségű és minőségű kolosztrum itatásának, a tiszta, higiénikus környezetnek, és az állatok igényeinek megfelelő elhelyezésnek (pl.: megfelelő szellőzés, ne legyen huzat stb.).

  1. ábra: A passzív és aktív immunitás alakulása a borjak első heteiben

Forrás: Heinrichs és Jones (2003)

Az újszülött borjú első napjaiban leggyakrabban az E. coli fertőzés eredményez hasmenést, míg a Clostridium perfingens okozta megbetegedés 5-10 napos kor között jellemző. A vírusok és a Cryptosporidia megjelenése jellemzően a 2. héttől, a Salmonella a 3. héttől, míg a Coccidium okozta megbetegedés a 4. héttől eredményezhet hasmenéssel járó megbetegedést (Wattiaux, 2003).

Takarmányozási eredetű hasmenésüket leggyakrabban a túl nagy mennyiségű vagy nagyon gyenge minőségű tejpótló tápszer itatása, esetleg a táplálóanyag tartalomban történő hirtelen változás okozhatja. Fontos a tej, illetve a tejpótló tápszer hőmérsékletére (36-38 °C) is figyelni, a túl hideg, vagy éppen túl meleg tej vagy tejpótló tápszer itatása ugyanúgy okozhat hasmenést.
Malacok esetében a választás előtti, illetve a malacnevelés során jelentkező hasmenés kialakulásának kockázatát az elégtelen higiénia, a nem megfelelő csoportosítás, túlzsúfoltság ugyancsak nagymértékben megnövelik. Kulcsfontosságú a megfelelő takarmányhigiénia, de gondosan ügyelni kell arra is, hogy a malacok élettani igényeinek megfelelő táplálóanyag tartalmú takarmány álljon az állatok rendelkezésére. Például a túl magas szénhidráttartalmú takarmány etetése erjedéses diszpepsziát okozhat, melynek eredményeként sárgás, híg bélsár ürül. Az állat igényét meghaladó fehérjefelvétel pedig rothadásos diszpepsziát eredményezhet, melynek következményeként híg, vörösesbarna hasmenés alakul ki.
A malacok hasmenéses megbetegedésének kialakulásáért felelős fertőző eredetű kórformák leggyakoribb kórokozóit az 1. táblázatban foglaltuk össze.

  1. táblázat: A leggyakoribb hasmenést okozó kórokozók malacoknál

Kórokozók

Legyen szó akár betegség, akár takarmányozási- vagy stressz eredetű hasmenésről, a kiváltó ok megszüntetése, kezelése mellett az állatok rehidratálása és az elektrolitok pótlása is elengedhetetlen. Az említett problémák kezeléséhez nyújt megoldást a Crémolit elektrolitpótló, mely optimális összetételének köszönhetően nem csak a szükséges elektrolitokat tartalmazza, hanem könnyen felszívódó energiaforrást is biztosít a malacoknak, borjaknak és kiskérődzőknek egyaránt. Probiotikum tartalma segít helyreállítani a bélrendszer mikroflóráját, míg vitamin és szerves mikroelem tartalma az állatok általános állapotát és immunrendszerét támogatja. 

A tartási, takarmányozási anomáliák és betegségek mellett a stressz (pl.: szállítás, takarmányváltás, hőstressz stb.) is okozhat hasmenést, bár jellemzően a stressz által kiváltott hasmenés a stressz faktor megszűnésével gyorsan abbamarad.

 

Vida Orsolya
Termékfejlesztő mérnök

Dr. Tanai Attila
Fejlesztési vezető

Hasonló bejegyzések