Posztcervikális termékenyítés

Posztcervikális termékenyítés

Az írás témája nem új keletű, hiszen a posztcervikális termékenyítést először 1959-ben alkalmazták, Nyugat-Európában pedig körülbelül 10 éve kezdett elterjedni. Számos külföldi és magyar nyelvű cikk született ezzel kapcsolatban – kiemelve a módszer előnyeit – a hazai telepek mégsem alkalmazták, alkalmazzák szélesebb körben. A Bonafarm Cégcsoport és a kocaintegrációhoz tartozó partnerek telepein a 2016-ban elvégzett vizsgálatok után került bevezetésre.

A mesterséges termékenyítés alkalmazása a telepeken mára a mindennapok részét képezi. Elterjedésében fontos szerepet játszott, hogy a modern genetikák tenyészállatai nagyon magas áron kerültek/kerülnek a telepekre, ezért a szaporítóanyagot minél hatékonyabban kell előállítani a költségek csökkentése miatt. Ennek érdekében egy kannal minél több kocát kell termékenyíteni! A lehető legjobb, legmagasabb indexű kanok alkalmazásával javíthatóak a telepek termelési mutatói: magasabb napi testtömeg gyarapodás, javuló takarmányértékesítés, jobb színhús kihozatal, stb. érhető el.
A hagyományos és a posztcervikális termékenyítés közötti különbséget a két ábra tökéletesen szemlélteti. A hagyományos katéterrel történő termékenyítés estén a szaporítóanyag először a méhtestbe jut (1. ábra). Ebben az esetben a szaporítóanyagban található spermiumok jelentős része elpusztul a nyakcsatorna- sejtek fagocitózisa miatt, ezért a hagyományos módszernél 2 milliárd/adag spermaszámot szükséges alkalmazni. A posztcervikális termékenyítés során a szaporítóanyagot egy speciális toldattal ellátott katéter segítségével a méhtest craniális végébe juttatjuk, ahonnan megfelelően ivarzó állat esetében – a méh szívó hatásának köszönhetően – a méhszarvakba kerül (2. ábra).
A spermiumoknak az eljárás során rövidebb utat kell megtenniük a petevezető ampullájáig, ezért 1.3 milliárd/ adag spermaszám is elegendő.

Hagyományos megtermékenyítés

1. ábra Hagyományos termékenyítés

Posztcervikális megtermékenyítés

2. ábra Posztcervikális termékenyítés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Bonafarm Sertéságazata 2016 elején kezdett a posztcervikális termékenyítés teszteléséhez. A kísérletre kijelölt telepen a vizsgált időszakban használt genetika még Seghers x DanAvl duroc terminál volt. Ahhoz, hogy a két módszert pontosan össze lehessen hasonlítani, a két eljárás vizsgálata párhuzamosan zajlott.  A tesztek során az összes és az élve született malacok száma, valamint a fialási százalékok kerültek regisztrálásra ciklusonként.

Összes született malac

3. ábra Összes született malac megoszlása ciklusonként

A 3. ábrát vizsgálva megállapítható, hogy az összes született malac száma – a legidősebb, hatodik ciklusú kocákat leszámítva – a posztcervikális termékenyítés esetén magasabb volt. Ennél azonban sokkal lényegesebb, hogy az élve született malacok száma minden vizsgált csoportnál meghaladta a hagyományos módon termékenyített kocák élve született malacainak számát (4. ábra). A legnagyobb eltérés a 4. ciklusú kocáknál volt: 0,44 malac/fialás).

Élve született malacok

4. ábra Élve született malacok megoszlása ciklusonként

Természetesen kiemelt figyelmet kapott a vizsgálat során a fialási %-ok összehasonlítása is. Az 5. ábra eredményei azt mutatják, hogy a harmadik, a negyedik, az ötödik és a hatodik ciklus esetében is egyértelműen magasabb volt a posztcervikális termékenyítés esetén a fialási %. (az eltérés 3 és 4,4 % között mozgott átlagosan.)

Fialási százalékok

5. ábra Fialási százalékok megoszlása ciklusonként

A két módszer közötti 3%-ot meghaladó növekedés csökkenti az üres napok számát, javítva ezzel a telep kocaforgóját. Figyelembe véve, hogy egy koca napi költsége 750-1.000,- Ft közé tehető, megállapítható az is, hogy ez a módszerrel a telepmérettől függetlenül jelentős költségmegtakarítás érhető el. Azt is fontos kiemelni, hogy a módszer alkalmazásával a termékenyítésre fordított idő kb. 40%-al csökken.
A módszer hazai szélesebb körben történő alkalmazását akadályozza, hogy lényegesen nagyobb az inszeminátor részéről a hibázási lehetőség, több felkészültséget, nagyobb odafigyelést igényel a termékenyítés. További probléma – költség oldalát tekintve-, hogy a használt katéter drágább.
Egy telepi beruházás, üzemeltetés kapcsán a legnagyobb költséget a fiaztató férőhelyek kialakítása, fenntartása jelenti, indokolt tehát, hogy minél intenzívebb legyen azok kihasználtsága. Éppen ezért érdemes minden olyan eljárás (köztük a posztcervikális termékenyítés) alkalmazásának lehetőségét megvizsgálni, melyekkel kocáktól évente választott malacok száma növelhető.

Gerencsér Gábor
sertés szaktanácsadó
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.

Hasonló bejegyzések