Az állattartási kultúra alakulásával, fejlődésével az állatvédelem egyre nagyobb teret, hangsúlyt kap az arra fogékony társadalmakban. Vannak országok, ahol az állatvédelemnek több évszázados hagyománya, rendszere van, ilyen pl. Nagy-Britannia, míg hazánkban csak az elmúlt pár tíz évben kezdett el szervezett formát ölteni, részben az állatvédelmi törvény 1998 évi hatálybalépése révén.
Az állatvédelmet sok szempontból meg lehet közelíteni, az állatvédelmi törvény preambuluma a törvényt és annak szellemiségét így vezeti fel: „annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége”. Figyelve a médiában meg-megjelenő állatkínzásos esetekről, „kutya szaporítókról” beszámoló riportokat, tudósításokat, az erkölcsi kötelesség tudatosítása még komoly feladatot jelent a téma iránt elkötelezett civil szervezetek és az állami szerepvállalók részére. E két „szektor” munkája egymást kiegészítve és támogatva kell, hogy működjön, hiszen lehetőségeik, kötelezettségeik jelentősen eltérnek egymástól.
A téma komplexitása révén ezt hosszan lehetne részletezni, de hogy tud valaki az egyén szintjén aktívan tenni az állatvédelemért?
Napjainkban a kóbor (gazdátlan) kutyák számát kb. kétmillióra becsülik, a macskát számát megbecsülni szinte lehetetlen. Ez akkora szám, amit elképzelni, felfogni is nehéz. A kóbor állatok életben maradásának egyik esélye ha menhelyről, gyepmesteri telepről valaki magához veszi, és felelősségteljes gazda módjára élete végéig óvja, gondozza. Az új gazda ezzel nem csak azt az állatot menti meg, akit magához vesz, hanem azt is, akinek ezáltal lehetősége nyílik a menhelyi elhelyezésre, és esélyt kap ő is a gazdához kerülésre. A menhelyek állandó férőhely hiánnyal és anyagi nehézségekkel küzdenek, így az általuk vállalt feladat ellátása óriási kihívást és erőfeszítést jelent a menhelyet üzemeltető szervezeteknek. Aki aktívan részt vesz benne, vagy munkája során kapcsolatba került valaha az állatvédelemmel, az pontosan tudja, hogy a képet tovább árnyalja sajnos, hogy e nemes cél köré olyan „megélhetési” állatvédők is szerveződtek, akik ezeknek az állatoknak a kiszolgáltatottságát, nyomorát valamint a jóérzésű emberek adományozási hajlandóságát kihasználva anyagi hasznot remélnek.
Aki elszánja magát, hogy hosszas mérlegelés után menhelyről vagy gyepmesteri telepről állatot (legyen az kutya vagy macska) vesz magához, az a lehető legnagyobb áldozatot hozza. Az áldozatvállalással kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy az állattartás igenis anyagi áldozatokkal is jár. Aki nem tapasztalt állattartó, az mindenképpen tájékozódjon a várható költségekről (állateledel, védőoltások, rendszeres állatorvosi kezelések, panzió, stb.)
De mire is kell felkészülni egy ilyen kis jövevény fogadása során?
A menhelyi állatok előéletéről általában nagyon kevés információ áll rendelkezésre, vagy sok esetben semmi. Nem lehet tudni, hogy a kiválasztott állatnak milyen korábbi tapasztalata volt az emberekkel, vagy más állatokkal, fajtársakkal. Az, hogy korábbi életük milyen mértékben határozza meg későbbi beilleszkedésüket az új környezetbe, többek között annak függvénye, hogy az adott inger milyen életkorban, illetve milyen hosszú ideig, milyen intenzíven érte az állatot. Az ismeretlen előéletű kutya esetében tehát még egy fajtatiszta kutyánál sem lehet abból kiindulni, amit a fajtaismertetők általános leírásából kaphat az érdeklődő, egy őrző-védő munkakutyának kikiáltott német juhászkutya, ha sokáig sanyarú körülmények között tartották, bántották, lehet, hogy a légytől is megijed, vagy egy ölebnek tartott kistestű kutya mindennek nekimegy, ami mozog, és nem hagyja, hogy megsimogassák, hozzá érjenek. Az esetleges korábbi rossz élmények okozta viselkedési anomáliákról mindenképpen érdeklődni kell a menhelyen, és javasolt a kiválasztott kutya többszöri látogatása, megfigyelése, sétáltatása. Ilyenkor arra célszerű figyelni, hogy hogyan reagál az állat az ismeretlen ember közeledésére, hogy viselkedik a fajtársakkal, ismeri-e a pórázt, tud-e pórázon sétálni. Többszöri látogatás során látszik-e, hogy a kutya megismeri a leendő gazdát, örül neki vagy apatikus, nem reagál rá. Fontos látni, hogy hogyan reagál az állat a váratlan ingerekre, mitől ijed meg, fél-e valamitől, ha fél, akkor többszöri ingerhatásra ez a félelem oldódik vagy változatlanul megmarad, és, hogy a félelem milyen reakciót vált ki belőle (pl. agresszivitás).
Az állat viselkedésének megismerése után, fontos tájékozódni állategészségügyi státuszáról. Kutya esetében jogszabályi előírás, hogy a talált, menhelyre vagy gyepmesteri telepre felvett, ismeretlen oltottságú állatot 14 napig megfigyelik, hogy mutat-e veszettségre utaló tüneteket. Ha a 14 nap tünetmentesen lezajlik, az állatot veszettség ellen be kell oltani. Jogszabály a kölyök kutya veszettség elleni oltásáról úgy rendelkezik, hogy a 3 hónapos életkort betöltött ebet 1 hónapon belül monovalens vakcinával (csak veszettség elleni védelmet biztosító vakcina) be kell oltani, majd ezt 6 hónap múlva meg kell ismételni. Az első két veszettség oltás után lehet később a kutyának ún. „nagykombinált” (veszettség és egyéb fertőző betegségek elleni védelmet biztosító, polivalens vakcina) oltást adni. A második (és ezt követően valamennyi) veszettség elleni védőoltás 1 évig érvényes, ezt követően évente újra be kell adatni. Amikor az állatot kivisszük a menhelyről egyedi jelöléssel (microchip) és érvényes veszettség elleni védőoltással kell rendelkeznie. A védőoltás mellé féreghajtó tablettát is adnak a kutyának, amit szükség esetén meg kell ismételni. Macskák esetében kötelező egyedi jelölésről, védőoltásról nem rendelkezik jogszabály, de a felelős gazda az állat tartási körülményei szerint (lakásban tartott vagy kijáró) az ellátó állatorvos által javasolt védekezési program szerint oltatja az állatát. Fontos tájékozódni a menhelyi gondozóktól, hogy volt-e, van-e az állatnak valamilyen betegsége, ami eseti vagy netán folyamatos ellátásra, kontrollra szorul.
A menhelyek a kutyák, macskák túlszaporodása ellen – anyagi lehetőségeiktől függően – ivartalanítással védekeznek. Állataikat ivartalanítják, vagy az örökbefogadást ivartalanításhoz kötik. Erre vonatkozóan is tájékozódni kell a menhelyen, hogy a kiválasztott állat esetében a beavatkozás megtörtént- e, vagy ez az új gazdi kötelezettsége lesz-e.
Ha eljutottunk oda, hogy ki lett választva az új családtag, és a menhelyen tájékozódtunk egészségi állapotáról, akkor mielőbb fel kell keresni egy állatorvost, akinek bizalmat szavazunk. Ahhoz a gazdához, aki tartósan ugyanabba a rendelőbe jár az állatával, és nem minden oltást máshol adat be, a kezelő állatorvos is másképp viszonyul. Ez egy kölcsönös bizalmi viszony, ami jó eséllyel akkor fog megmutatkozni, ha baj van – a régi, stabil paciensére az állatorvos előbb fog időt szakítani, mint egy ismeretlen betegre, nem beszélve arról, hogy a korábbi betegségek ismerete, kezelési tapasztalatok az évek során fontos és hasznos információt jelentenek a kezelő orvos számára.
Az első állatorvosi látogatást a kis jövevénnyel célszerű mielőbb megejteni, akkor is, ha éppen semmi aktuális egészségügyi problémával nem szembesül az új gazda. Az állatorvos ellenőrizni fogja a microchipet, és a nyilvántartó rendszerben rögzíti a gazdi adatait, elérhetőségeit. Az állat vizsgálata után tájékoztatja a tulajdonost, hogy tapasztal-e valamilyen rendellenességet amire a gazdának oda kell figyelnie, esetleg kezeltetnie kell. Érdemes az első találkozás során átbeszélni az ivartalanítást, a szükséges oltások, féreghajtás menetét. Aki nem rutinos állattartó, az érdeklődjön a rendszeresen szükségessé váló kontroll vizsgálatokról, kérjen etetési javaslatot.
A menhelyről örökbefogadott állatok esetében a lelkiismeretes menhely üzemeltetők valószínűleg fognak később érdeklődni az állat hogyléte felől, esetleg látogatni is szeretnék a kis mentvényüket, ezt ne vegye senki zaklatásnak, örüljünk, hogy vannak ilyenek.
Összefoglalva, egy menhelyi kutya vagy macska sok meglepetést tartogathat az új gazdinak, az ő esetükben a körültekintő választás, a szoros állatorvosi együttműködés még fontosabb lehet, mint egy kiegyensúlyozott, ismert körülmények közül származó kölyök állat választása során, de sok mentett állat gazdájának a tapasztalata, hogy ezek a kutyák, macskák többszörösen meghálálják a rájuk fordított energiát.
Érdemes megtapasztalni!
Dr. Plachy Melinda
állatorvos
