A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, valamint a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége kezdeményezte a Belügyminisztériumnál egy újabb tartósan vízhiányos időszak kihirdetését. Ugyan aszály még nincs, az Alföldön már március óta kritikus a csapadékhiány.
Az elmúlt időszakban megdőlt melegrekordok, az enyhe telek, a meleg, szárító szelek, a rapszodikus csapadékeloszlás megnehezítik a mezőgazdaságban tevékenykedők helyzetét. Amíg a Dunántúlon sok helyen még mindig a belvízzel küzdenek, addig Kelet-Magyarországon a tavaszi csapadék még 30%-a sem hullott le, az alföldi térségekben pedig ennél is rosszabb a helyzet, mert a magágy előkészítéséhez és a csírázáshoz, a legelők megújulásához jelenleg túl száraz a talaj (forrás: Cseh Tibor András, MAGOSZ,).
Forrás: https://aszalymonitoring.vizugy.hu/
A juhtenyésztés szempontjából ez a helyzet aggodalomra ad okot, hiszen hazánkban a juhtartás kifejezetten legelőre alapozott. Ezen területek első körben az ősgyepek, melyek művelési intenzitása igencsak eltérő. Bár a juhok nem igényesek a legelő minőségével szemben, fenntartással kell kezelni ezen állítást. Míg az extenzív nyájak képesek nagyon gyenge legelőkön is megélni, egy intenzíven tartott állomány esetében csak akkor várhatunk el megfelelő termelést, ha a táplálóanyag-szükségletüket teljes mértékben kielégítjük, hiszen a báránynevelés az anyajuhok tartásánál és takarmányozásánál kezdődik. Amennyiben a legelő nem biztosítja a megfelelő takarmányellátást, úgy póttakarmányoznunk kell. Ugyan ez egy költségesebb megoldás, azonban aszály esetén, illetve művelésében korlátozott területek legeltetése esetén megfontolandó.
A juhok gyepen legeltetése hazai körülmények között, a helyi adottságoktól függően, mintegy 180–250 napig lehetséges, amely kiegészíthető vetett legelők, tarlók, vagy bundában maradt füves területek legeltetésével.
Minél intenzívebb a termelés, annál nagyobb fegyelmet igényel a legeltetés módja. Érdemes szakaszos legeltetéssel folyamatosan jó minőségű fű biztosítása. Amennyiben átlagos körülményekkel számolunk, úgy 1 hektár legelő 10-12 anyajuh igényét képes fedezni. A hústermelő juhászatok esetében a legeltetés alapvető fontosságú, ezért a legeltetés idejének növelése gazdaságosabb, nyereségesebb termelést eredményezhet. A juhok legeltetésére nagyon sokféle alkalmi legelő, mint a gabona-, kukorica-, borsótarló alkalmas. Ezek közül is kiemelkedő fontosságú lehet a kukoricatarlók legeltetése, mivel ez akár hónapokig biztosíthatja a takarmányellátást, azonban körültekintően kell az állományt áthajtani esetleges bendőproblémák elkerülése érdekében. A legeltetés kiterjesztésére kiváló lehetőséget biztosítanak a vetett legelők, mint a rozs, rozsos bükköny, őszi árpa, melyek mellett száraz szálastakarmányok biztosítása is javasolt.
Az anyajuhok takarmányozása során a szaporítás és a szoptatás áll a figyelem középpontjában, hiszen a cél minél több és minél nagyobb bárány. Az igények az elletés sűrűségétől nagymértékben függ. Az évente egyszer ellő anyákat 4-5 hónapon keresztül létfenntartó táplálóanyag-ellátásban részesítjük, míg sűrített elletés esetében ez 2-3 hónapot tesz csak ki. Ezt a létfenntartó ellátást a legelők általában biztosítják, kivétel extrém időjárás, aszály esetében. Érdemes a kondícióváltozásból eredő előnyöket kihasználni és a flushinggal egy intenzívebb ivarzás és eredményesebb pároztatás érhető el, amennyiben az anyák kondíciója a közepesnél gyengébb, testtömegük 5–10%-kal kisebb a normál/közepes kondíciónál. A túlkondicionált anyák a „javított” takarmányozásra általában nem reagálnak, sőt az káros is lehet.
A vemhesség korai szakaszában az alultáplálás magas kockázatot jelent a magzat szempontjából, így ennek elkerülése érdekében az anyákat úgy kell ellátnunk, hogy energiamérlegük pozitív legyen, kismértékben gyarapodjanak, azonban ne okozzunk túltáplálást sem. Ebben az időszakban érdemes kerülni a sok pillangós etetését, mivel ösztrogéntartalmuk révén vetélést idézhetnek elő. Az anyák E-vitamin és Se-ellátását szintén érdemes felülvizsgálni, ellenőrizni, mivel a hiányuk szintén elsőrendű oka lehet a magzatelhalásnak.
A vemhesség közepén az anyák takarmányellátását kizárólag legelőre alapozhatjuk, ha az kellő mennyiségben áll rendelkezésre. Ezt az időszakot a vemhesség 40. napjától, a 110–115. napig számíthatjuk. Ebben a szakaszban táplálóanyag-ellátásuk az életfenntartáshoz közeli, azonban nem okoz kimutatható hátrányt az 5–6%-os súlyvesztés sem, míg ezzel szemben a túltáplálás komoly veszélyekkel járhat.
A vemhesség utolsó szakaszában nagyon fontos a kedvező energia- és fehérjeellátás a tartalékok képzéséhez, a vehem építéséhez és a kolosztrum, illetve a tejtermelés elindításához. Ha az anyák ellátása a vemhesség első két harmadában megfelelő volt, a jó legelő vagy a jobb minőségű tömeg- és szálastakarmányok etetése révén, úgy ebben az időszakban csak korlátozott mértékű abrakkiegészítést igényelnek. A fehérjeellátás rendszerint biztosítható fehérjében gazdagabb szálastakarmányokkal, ebben az esetben az etetett abrakfélének elsősorban energiát kell biztosítani. Az abrak etetésének szükségessége az aktuális kondíció alapján határozható meg.
A szükséglet szerinti takarmányozással megfelelő testtömegű bárányok születnek, ezáltal jobb lesz az ellenálló képességük és az anyák elegendő mennyiségű tejet termelnek, ami gazdaságossá teheti a báránynevelésünket is. A hiányos és a túltáplálás egyformán jelentenek veszélyt, ugyanis a túltáplálás növeli a vemhességi toxémia előfordulását, elsősorban a túlkondicionált, több báránnyal vemhes anyáknál.
A vemhesség utolsó pár hetében az anyák takarmányfelvétele jelentősen csökken. Az étvágytalanság okozta táplálóanyag-hiányon pedig úgy segíthetünk, hogy koncentrált kisebb teriméjű takarmányokat etetünk. Az abrakadagok túlzott növelése is elkerülendő az acidózis megelőzése érdekében.
A gyakorlati takarmányozásnál ebben a periódusban lehetőség esetén célszerű az anyákat csoportosítani és a kondíciójukhoz igazított takarmányozásban részesíteni. A csoportosításnál alapvető szempont lehet, hogy az anya egyes báránnyal vagy ikrekkel vemhes.
A laktáció előtti táplálóanyag-ellátás közvetlenül befolyásolja az anyák tejtermelését. A laktáció első 6–8. hetében az anyák mobilizálják korábban feltöltött tartalékaikat a tejtermelés érdekében, ezért a kondícióban elmaradott anyák alacsonyabb tejtermelésre képesek. A juhtejtermeléshez a tej nagy zsír (4–7%) és tejcukor tartalma révén sok energiára van szükség, azonban a fehérje biztosítása is nagy jelentőséggel bír.
A hústermelő juhászatokban a legfőbb kérdés, hogy a legelő és az egyéb tömegtakarmányok milyen mértékben fedezik a táplálóanyag-szükségletet, illetve milyen mennyiségű abrakféle etetésére van szükség. A jobb minőségű legelőkkel, tömeg- és szálastakarmányokkal mérsékelt mennyiségű tej termelésének a táplálóanyag-szükséglete fedezhető.
A környezeti, tartási körülmények is nagy hatással vannak a takarmány megválasztására, ugyanis kedvező tartási feltételek és ad libitum takarmányfelvétel mellett, kevésbé van szükség abrakkiegészítésre. A takarmányozás intenzitását a termelési szint, az ikerbárányok aránya, a választás időpontja is meghatározza, valamint nagy jelentőséggel bír, hogy a bárányok részére milyen hamar biztosítunk elkülönítve pótabrakot – Lambex starter korai választás esetén, Lambex egyfázisú nevelő a teljes báránynevelési szakaszban, Lambex hízlaló takarmánykeverék a nagyobb súlyra hízlalás esetén – ezzel is ösztönözve a szilárd takarmány fogyasztására. Ebből következik, hogy a szükségletek figyelembevételével minden esetben érdemes kalkulációt készíteni, hogy adott helyi körülmények között a rendelkezésre álló takarmányok milyen mértékben fedezik a szükségletet, ezáltal dönteni az etetendő takarmányok mennyiségéről és arról, hogy milyen pót- és kiegészítő takarmányozás szükséges az anyák ellátására.
Amennyiben a legelőterületek aszály, vagy egyéb kár következtében nem, vagy korlátozottan hasznosíthatóak, úgy az istállózott tartás és a komplett keverékekkel történő takarmányozás kedvező módszer lehet. Nagy gondot kell fordítani az ásványianyag-, mikroelem- és vitaminpótlásra is, hiszen míg a legelők szinte teljes mértékben kiszolgálják az anyák igényét, úgy a legeltetés elmaradása ezek hiányát eredményezi. Ez esetben jó szívvel ajánlható a takarmányozási programunkban szereplő anyajuh takarmánykeverék, mely széles körben, koncentráltan látja el a kritikus időszakokban az anyákat. Tartalmazza a számukra kifejlesztett komplett premixet, megfelelő mennyiségű takarmánysót, mikro- és makro elemeket is. A laktáció elején a nagyobb tejtermelés érdekében a tápban helyet kaphatnak a bendőemésztéstől védett fehérjék és zsírféleségek is. Gazdasági abrak alkalmazása mellett pedig kifejezetten ajánlott a vemhesítő és tejelő premix, mely jól elkeverhető és célzott megoldást biztosít az ásványi anyagok, vitaminok pótlására és szinten tartására.
A legkedvezőbb, ha a takarmányokat összekeverten, komplett keverékként és ad libitum etetjük az anyákkal, mely a tejtermelés növelésének legfontosabb eszköze, mivel ilyen etetés esetén az előgyomrok működése optimális, a takarmány folyamatosan elérhető és ezzel megelőzhetők a koncentrált takarmány etetése következményeként esetlegesen fellépő emésztési zavarok.
Molnár Szilvia
márkaképviseleti szaktanácsadó
